MI AZ A
GYEPGAZDÁLKODÁS?
Gyepeink, azaz legelőink és kaszálóink egészsége a mi egészségünk is. A gyepgazdálkodás egy nagyon összetett folyamatokat boncolgató tudományág. A talajegészség, a növények, a legelő állatok és a gépekkel végzett szezonális munkák összességét nevezhetjük gyepgazdálkodásnak.
Hogyan gazdálkodunk mi a gyepen?
Az egyszerű válasz, hogy szakaszosan legeltetünk és adott időben, évszaknak megfelelő gépi munkákat végzünk. A szakaszos legeltetés azt jelenti, hogy a legelő állatok adott szakaszon az állatok számának és fű tömegének viszonyában 3-10 napig tartózkodnak, ahol lehetőség szerint mindent lelegelnek.
A szarvasmarhák nagyon válogatósak, ezért sok választási lehetőséget nem lehet nekik adni a bóklászásra. Először a finom falatokat eszik meg, majd arra vannak ösztönözve, hogy a kevéssé kívánatos növényeket is legeljék, így visszaszorulnak a gyomnövények, ezáltal változatosabb növényképet kialakítva. Amint levonultak az állatok, általában eső előtt végezzük a tisztító kaszálást, amely azt jelenti, hogy az estleg megmaradt növényi részeket (aszat, bogáncs, kökény, galagonya) levágjuk, így inkább a füvek tudnak nagyobb számban gyarapodni.
Tavasszal és ősszel a mohásodás visszaszorítására gyepboronát használunk. A gyepborona feltépi a mohát, az elhalt növényi részeket, elteríti a trágyát, ezzel egységes legelőképet adva.
Növények
A bükklábi legelők az átlagos gyepektől eltérőek, szinte a legnagyobb aszályban is zöldellnek, köszönhetően a hűvös, csapadékos időjárásnak és a reggeli harmatnak. Ez kedvez a fűféléknek, valamint az egyéb legelőn található lágyszárú növényeknek. A rétek és kaszálók gyógynövényekben igen gazdagok. Különleges az itt található flóra, ami nemcsak a tó miatt alakult ki, hanem a vulkanikus talaj és a mikroklíma hatására formálódott abszolút tájspecifikussá.
